Árjegyzési Konvenciók

A spot kereskedési árakat konvencionálisan két módon szokták jegyezni a nemzetközi deviza piacokon. A jegyzés módja csupán attól függ, hogy az árfolyamot úgy fejezzük ki, hogy az adott devizapár az amerikai dollár értékében kerül kifejezve vagy éppen fordítva, illetve a bázis deviza az a hazai vagy külföldi devizában kerül-e kifejezésre. Az említettek tükrében két-két jegyzési formát tudunk megkülönböztetni, az egyik az Európai illetve az Amerikai jegyzési forma, továbbá a Direkt és az Indirekt jegyzés. Az Európai árjegyzés esetében egy bizonyos külföldi deviza értékét kapjuk egy egységnyi amerikai dollárra, míg az Amerikai árjegyzés esetén dollár értéket kapunk egy egységnyi külföldi devizának. A Direkt jegyzés esetében a hazai deviza értékében kapjuk meg egy egységnyi külföldi deviza értékét. Az Indirekt jegyzés esetében a külföldi deviza értékét kapjuk egy egységnyi hazai devizára. A Bid és Ask jegyzési elnevezések a jegyzést adó dealer/ kereskedő szempontjából kapjuk, vagyis a Bid árfolyamon vásárol tőlünk az árjegyző, tehát mi ezen az áron tudunk neki eladni, míg az Ask árfolyamon ad el nekünk, vagyis mi ott veszünk, amely minden esetbe a magasabb árfolyamot jelenti a bid mellett. Mikor általánosságban beszélünk az árjegyzésekről, a deviza párokról, akkor azt mondhatjuk el, hogy a párban szereplő deviza mindig a bázis deviza, míg a párban hátul szereplő, második deviza az elszámoló/számoló deviza. Lévén, hogy az amerikai dollár még mindig a legdominánsabb deviza a világon, hasonlóan az euró, illetve az angol font, elég gyakran kerül a bázis deviza helyére. Így például sokat találkozhatunk az USD/JPY, USD/CHF, USD/CAD devizapárokkal. Ezen deviza párok jegyzésekor, azt vehetjük észre, hogy az árak egy amerikai dollár értékéhez vannak viszonyítva. Természetesen vannak kivételek, vagyis nem minden jegyeznek egy dollár értékéhez. Ilyen például az euró, az angol font, az ausztrál dollár is; példaként hozhatjuk fel ezért a GBP/USD, EUR/GBP, GBP/JPY, AUD/USD devizapárokat. Mint minden pénzügyi terméknek, a devizáknak is vannak árai, így a már említett „bid” és „ask” árak azok, amelyeken kereskedni tudunk, mint azt már említettük. A Bid és az Ask árak közötti különbséget hívjuk spread-nek. A spread gyakorlatilag nem más, mint a kereskedés költsége. Másként közelítve meg a dolgot, azt mondhatnánk, hogy a „piac teremtő” (market maker) vagy bróker díja, amiért árat jegyzett nekünk. Ugyan úgy, mint a nagykereskedelmi piacon, a devizákat is öt számjegyig jegyzik, és az utolsó helyiértéket hívjuk egy „pontnak”. Egy EUR/USD jegyzés például így néz ki: 1.2910, ami azt jelenti, hogy egy euró 1.2910 amerikai dollárt ér, vagy másik példaként a GBP/JPY ára 202.50, akkor egy angol font 202.50 japán jent ér. Mindegyik esetben láthatjuk, hogy öt számjegyig jegyeznek, négy illetve két helyiértékig. Mint már említettük a kereskedés, pozíciónyitás „alternatív” költsége a spread, vagyis az eladási és vételi árfolyamok közötti különbség. Ezt demonstrálandó, nézzük meg például az USD/JPY esetét, ahol mondjuk a Bid ár 108.05 és az Ask ár, pedig 108.08. Ebből az látszik, hogy a kereskedés költsége három pont, amely könnyen megkereshető, ha az árfolyam a megfelelő irányba mozdul. Mivel az online brókerek mind a bid és ask árakat valós időben és egyszerre jegyzik, a kereskedők biztosak lehetnek abban, hogy korrekt árat kapnak. Ezzel ellentétben az árutőzsdén előfordulhat, ahol a kereskedőknek előre kell árat kérniük a kereskedni kívánt volumenre, hogy a brókereknek lehetőségük van a kereskedők meglévő pozícióit megtekinteni, és annak tükrében adhatnak más, a piacitól egy-két ponttal eltérő árat. Ez nem történhet meg egy online bróker esetében, mivel azt az árat kapjuk, amit a képernyőn látunk.